-
Két variáció a Don Giovanni-mítoszra: Faustizálás vs. érzéki zsenialitás. Hoffmann és Kierkegaard Mozart-értelmezései
- Author(s):
- Miklos Mezosi (see profile)
- Date:
- 2019
- Group(s):
- American Musicological Society, Ethnomusicology, International Musicological Society (IMS)
- Subject(s):
- Cross-cultural studies, Opera, History, Opera--Stage-setting and scenery
- Item Type:
- Book chapter
- Tag(s):
- Opera semiotics, E. Th. A. Hoffmann, S. Kierkegaard, W. A. M. Mozart, Literature and opera, Comparative cultural studies, History of opera, Opera staging
- Permanent URL:
- http://dx.doi.org/10.17613/4ms6-2s67
- Abstract:
- A „Don Juan”-nak szentelt, valójában az önálló mítosszá nőtt Mozart-operához, a Don Giovanni néven jegyzett „dramma giocoso per musicá”-hoz hozzászóló értekezéseikben E. T. A. Hoffman és Søren Kierkegaard nemcsak érzékeny elemzését adják az operának, hanem ezenfelül megörökítik az opera előadásához kötődő élményeiket – Kierkegaard utalásszerűen, belerejtve a Mozart-operáról alkotott felfogását, míg Hoffmannál egy vizionált előadás adja a kerettörténetet az opera elemzéséhez. Előadásomban a következő kérdésekre keresem a választ: értelmezhető-e átjárás a zenei és az irodalmi műalkotás között? Mennyire beszélheti egymás nyelvét, milyen mértékben vonható diskurzusba zene és irodalom, létrejöhet-e egy ilyen diskurzus? Lehetséges-e egyáltalán a zenéről beszélni/írni? A zene és az irodalom közötti átjárás vagy párbeszéd lehetőségét ezúttal „gyakorlati oldalról” szeretném vizsgálni: „meddig mehet el” a szó a zene leírásában? Ezt a kérdést a két zeneesztétikai ill. zenekritikai szöveg értelmezésével járom körül. Érdeklődésem középpontjában a zenei és a nyelvi kifejezésmódok interrelációi állnak, s ezek feltérképezéséhez egy olyan per definitionem intermediális műfaj, mint az opera, s vele párhuzamosan az operát leíró alkotók összehasonlító vizsgálata produktív lehet. Eközben természetesen nem szabad szem elől téveszteni, hogy az irodalom és a zene más-más közegben működik és hat. Kierkegaard felfogása szerint a Don Giovanni kivételes zenei minőségét az „érzéki zsenialitás” eszméjének az opera kizárólagos tárgyává emelése adja. Eszerint Mozart operáját a benne megnyilvánuló, az érzéki zsenialitás eszméjére mint tárgyra irányuló formaalkotó tevékenység teszi „klasszikussá”. Kierkegaard számára az érzéki zsenialitás eszméje kizárólag a zenében jeleníthető meg – az irodalmi alkotás eleve alkalmatlan ennek a princípiumnak a kifejezésére. Kiindulásképpen ezt a kérdést teszem föl: „Tévedett-e Kierkegaard, amikor az érzéki zsenialitás kizárólagos közegének a zenét tételezte?”
- Metadata:
- xml
- Published as:
- Book chapter Show details
- Publisher:
- Reciti Publishing House
- Pub. Date:
- 2019
- Book Title:
- Leírás: Elmélet, irodalom, kép. Reciti konferenciakötetek 5. Budapest: reciti, 2019.
- Author/Editor:
- Hajdu, P, Kálmán C., Gy., Mekis D., J., Z. Varga, Z. (eds.)
- Page Range:
- 443 - 453
- ISBN:
- 9786155478888
- Status:
- Published
- Last Updated:
- 3 years ago
- License:
- All Rights Reserved
Downloads
Item Name: két-variáció-a-don-giovanni-mítoszra_faustizálás-vs-érzéki-zsenialitás_rekonf5_443-453.pdf
Download View in browser Activity: Downloads: 108
-
Két variáció a Don Giovanni-mítoszra: Faustizálás vs. érzéki zsenialitás. Hoffmann és Kierkegaard Mozart-értelmezései